Házról házra…
2010 december 14. | Szerző: AndiKiss |
Nyitott szívvel érkeztem a windsor-i családhoz, munkáltatómhoz. Rokonok, barátok, ismerősök hiányában, bennük ez előbbiek egyvelegeként, pótcsaládot reméltem. Mint a későbbiekben kiderült, au pair munkát végezve, az esetek többségében, nem a gyerekekkel akad a legtöbb gond, hanem a felnőttekkel. Persze a beilleszkedés egy idegen családba nagyrészt a beilleszkedni próbáló személy jellemén, alkalmazkodóképességén múlik, az én esetemben, úgy érzem a magammal hozott értékek, mentalitás, a természetemmel, származásommal hozott büszkeség volt az ami meggátolta azt, hogy sok más au pair-hez hasonlóan huzamosabb ideig lakjak egy családdal. Meg persze a, talán korommal és megszokott életvitelemmel kapcsolatos függetlenség-igénylés, függetlenség-hiány. Windsorban két családnál ‘szolgáltam’ összesen öt hónap alatt. Mikor búcsúzásra került a sor, mindkét esetben a gyerekektől való elválás viselt meg és szomorított el, a szülőktől az udvariasság határain belül történt az istenhozzád. Én személy szerint nehezen tudom leküzdeni magamban a ‘lázadást’ ha magam körül vagy személyem ellen igazságtalanságot, hamisságot, átverést érzek, tapasztalok meg. Ilyenkor előtör a, talán székely, büszkeség, és aztán már nem sokszor van visszaút. Mindenesetre ha valaki hozzám hasonló helyzetbe kerül, vagy hozzám hasonlóan él meg dolgokat, annak azt tanácsolhatom, hogy maradjon önmaga, hallgasson a megérzéseire, de maradjon mégis tisztelettudó környezete iránt. A mi igazunk nem a másik fél igaza, de ez még nem jelenti azt, hogy ‘döfnünk’ kell.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Andi!
Nekem soha nem volt merszem összepakolni és elmenni, pedig a mai napig vágyom rá. Nagy erő kell ehhez, főként így egyedül megtenni a nagy lépést. Ma már nem mozdulhatok, férjhez mentem, van egy kislányom és várjuk a második babát.
Tulajdonképpen azóta sem találtam meg a nekem megfelelő foglalkozást, pedig már 37 éves vagyok.
Azt szeretném megtudni, hogy mi adott erőt ahhoz, hogy kint maradj a mai napig, mi miatt döntenél mégis a hazaköltözésről? Azért kérdezem, mert erről csak elméletben gondolkodtam mindig és most örülök, hogy valakinek olvashatom a tapasztalait.
Szia.