Miért menekülünk?

2009 augusztus 28. | Szerző: AndiKiss |

Miért van az, hogy ha úgy érezzük összedőlt bennünk és körülöttünk a világ, távolságot választva és türelmesen várva, esélyt kapunk arra, hogy újraépitsük homokvárunkat, amely talán még pompásabb, erősebb lesz mint bármelyik előbbi?!

A f’ájdalom és csalódottságérzet különös bátorsággal ruház fel. Mit veszithetünk?! Mi lehet már ennél rosszabb?! Jöjjön hát aminek jönnie kell! És rajta, azon kapjuk magunkat, hogy olyasmibe vágtuk a fejszénket ami azelőtt kizárt volt, valami elrettentő, valami kecsegtető, de túlságosan szürreális.

És ha már belevágtad a fejszédet, engedd sodortatni magadat az árral. A sorsunkat igenis formázhatjuk, azokkal a lehetőségeinkkel, választasainkkal, amelyeknek saját akaratunkból nyitunk ajtót, vagy ablakot, hogy beáradjanak az életünkbe.

Én ezt tettem és nem bánom amit cselekedtem. Változtam, formálódtam, új önmagamra leltem. Tudom, hogy mit szeretnék, mi volna jó nekem, és …. csak továbbra is követni szeretném a boldogságomat ….